Hajfestés hennával, természetesen

Három éve, Izlandon kezdtem el hennázni. Nem emlékszem pontosan, akkor mi jött rám, azt hiszem, egyik lakótársam mesélt róla, és felajánlotta, hogy kölcsönöz egy adag port, próbáljam ki. Emlékszem, amikor az első festés után belenéztem a tükörbe, úgy éreztem, megtaláltam azt a dolgot, amivel még inkább önazonos lehetek. Azóta rendszeresen festem vele a hajam.

Tovább

Tavaszi kapszulanapló

Amikor elkezdtem környezettudatosabban kialakítani a mindennapjaimat, egyértelművé vált, hogy valahogy kordában kell tartanom a vásárlásmániámat, ami főleg a ruhatáramban mutatkozott meg. Így elkezdtem korlátozni, hány (számomra) új ruhadarabot engedélyezek magamnak. Tavaly viszont beláttam, hogy az öltözködés, a ruhák óriási örömforrást jelentenek nekem, így eldöntöttem, hogy újragondolom a dolgokat.

Tovább

Királyok földjén

Amikor utazunk, folyamatos vívódást jelent számomra, hogy egyszerre szeretném megélni és megörökíteni a pillanatot. Ez egyrészt szakmai ártalom is – ha nevezhetem így –, hiszen szeretném megosztani veletek is a kalandjainkat. Másrészt egy belülről jövő kényszer is: sokszor az alkotási vágy nem hagy nyugodni.

Tovább

Első benyomások a világvégéről

Azt hiszem, az első antarktiszi partra lépéseimet soha nem fogom elfelejteni. Minden új és csodálatos volt, a látvány, a színek, a hangok, még a szagok is, amelyek azért – valljuk be – nem mindig kellemesek. Állatok, amelyeket addig csak képeken vagy tévében láttam, tájak, amelyek Henry fotóiról már ismerősek voltak. Egyszerre tűnt abszolút szürreálisnak és teljesen természetesnek, hogy most én is ott járhatok.

Tovább

Kalandozások dél-Amerikában és ismerkedés a hajóval

Az elején fogalmam sem volt róla, mi vár rám. Henry persze mesélt a hajós élményeiről, de szerintem ez olyasmi, amit az ember nem tud elképzelni, ha nem élte át. A mélységeket és magasságokat, a stresszt, a fáradtságot, a sikerélményeket, az örömöket. Tagadhatatlanul érdekes önismereti utazás.

Tovább