- Azt mondják, ha álmodban repülsz, boldog vagy. Én általában azért repülök, mert üldöznek, veszélyben vagyok stb. Akkor mi van? [Az éjjel is el akartak fogni. Hogy mit követtem el, arra nem emlékszem. Valószínűleg semmit, mint általában. Az álom úgy kezdődik, hogy én vagyok a jó, s vannak a rosszak… Ebben az álomban más jók is voltak, akiket meg kellett volna menteni. Fel kellett volna vigyem őket magammal, de túl sokan voltak, s lehúztak. Azt mondtam nekik, hogy gondoljanak valami szépre, jóra, s akkor maguktól is tudnak majd repülni. Sikerült nekik. Aztán felébredtem.]
- Ha egymás után sok olyan képet nézek, amin emberek vannak, de arcok nem, elfog egy fajta pánikérzet/szorongás.
- Ha felébredek hajnali ötkor, szomorú leszek, hogy hamarosan fel kell kelni. Ha felébredek egykor, ideges leszek, hogy alig aludtam valamit/lassan telik az idő és az éjszaka. Néha félek a sötétben, nem tudok elaludni, és kétségbeesetten várom, hogy kivirradjon.
- Mi van, ha tényleg az irónia és a cinuzmus áll a béke (önmagammal és környezetemmel) és a boldogság útjába? Ha nem vagyok elég nyitott? Ha lusta és gyáva vagyok kapcsolatot teremteni? [Kell az új környezet, hogy ahelyett hogy olyanná válok, mint azok, akik körülvesznek, legyen lehetőségem megtalálni, megismerni és megszeretni önmagam.]
Tovább a tartalomra
Kedves Fiók 