Olvasás, filmnézés, alvás, evés, pihenés – nem tett jót az amúgy is langyosvízszerű állapotomnak. Valami erős érzelem kellene. Ha legalább tetszene valaki (mert persze a viszonzott szerelem unalmas), vagy ha lenne valaki, akit gyűlölök, vagy csak idegesít, ha minden nap átkozhatnám az órát, amikor megismertem vagy a helyet, ahol látnom kell (vagy valami hasonló dráma), vagy legalább sajnálnám magam (szeretethiány, önbizalomhiány stb.)… De nem… Semmi. Nem állítom, hogy ezek nem jellemzők rám (a hiányok). Persze. Néha… De úgy általában “elvagyok”. Szinte elégedett. A baj csak az, hogy az inspiráció is langyul, tehát nincs. Valahol sütkérezik. Soha nem gonoltam, hogy az elégedettség szomorú is lehet.
Kedves Fiók 