Ikrek

Párizsban élni olyan, mintha az ember mindig álmodna. Csillogás, turisták, divat, utcai zenészek. Csupa romantika. Ilyen elvárásokkal érkeztem. Ennek már két éve, s a romantika elmaradt. Nem hirtelen tűnt el, nem volt megrázó. Lassan fakult. Apró csalódások vagy csak a megszokás. Ugyanazok az emberek, ugyanazok a helyek, ételek, színek és illatok minden nap. Egy év után már semmi sem új. S a sok új barát, a csodálatos, elegáns, stílusos barátok… Vannak és nincsenek. Mosolyognak tökéletesen fehér fogaikkal méregdrága ruháikban, de ha probléma van, nincsenek. Nem hívnak fel éjszaka, ha tudják, nem érzed jól magad. Egyáltalán nem hívnak fel, csak ha valamire szükségük van. És a szerelem…

Féltem mindentől. Az országtól, a nyelvtől, az emberektől. A képtől, melyet róla festenek. De kíváncsi voltam, és nem akartam otthon maradni. Fél évig szörnyű volt. A nyelvem majd kitört, nem ismertem senkit, minden nap eltévedtem, mert bámészkodtam vagy csak rövidíteni akartam. A munkával nem volt baj. Napközben kevés a vendég, könnyen boldogulunk. Ketten, Natasa és én. Aki benéz, az többnyire kedves és nagylelkű, elnézik a nyelvbotlásokat és bőséges borravalót adnak. Ha pangás volt Natasával a belső udvaron ültünk. Kedves lány, kicsit sokat beszél, de ez engem különösebben nem zavar. Mármint az, ha hallgatnom kell. Hétvégente többnyire otthon ültem. Natasa olyankor Szentpétervárra utazik a barátjához, de ha itt lenne, sem hiszem, hogy közös programot szerveznénk. Pisti többnyire a városban van. Napközben a vendéglő ügyeit intézi, éjszaka bulizik, csajozik, reggel jön haza. Engem mindez nem zavart (nem mintha megengedhetném magamnak a panaszkodást), olvastam, írtam, kábeltévét néztem. Szombat este egészen jó filmek vannak, vicces újranézni egy olyan filmet, amit már láttál, oroszul. Tanulságos. Furcsa, hogy az ember eljön ismerkedni, aztán amint talál egyetlen biztos pontot, megtorpan. Megelégszik. Natasa nem volt túl kiszámítható, s nem is állt annyira közel hozzám – ezt az is bizonyítja, hogy eltávolodásunkat nem vette különösebben zokon – de elég volt.

Pierre-t egy hónap után ismertem meg. Tökéletes volt. Jóképű, vicces, tehetséges. Igen, ebben a sorrendben. Hetente egyszer láttam, lapzártakor. Már első találkozásunkkor nyilvánvaló volt, hogy nem vagyunk közömbösek egymás számára. Azután ürügyet kerestünk arra is, hogy egy pillantást vethessünk egymásra. Ahelyett, hogy az asszisztensét küldte volna fel a képekkel, ő maga jött. Néha csak úgy benézett. Nekem nem volt okom hozzájuk menni, de néha véletlenül rossz gombot nyomtam meg a liftben, s csak néhány határozott lépés után jöttem rá, hogy rossz helyen járok. Ilyenkor néha megláttam, amint a számítógép fölé görnyed. Koncentrált, homlokába néhány rakoncátlan tincs hullt, melyeket könnyed fejmozdulattal igyekezett elhessegetni. Így láttam őt, görög félistennek.

Pontosan félévvel érkezésem után Natasa lebetegedett. Azt mondták, csak egy-két napról van szó, ezért nem vesznek fel senkit helyette. Kicsit több volt így a dolgom, de különösebb nehézséget nem okozott távolléte. Ha volt egy kis időm, kimentem az udvarra. Azonban hamar be kellett látnom, hogy ez nem a legjobb megoldás – közben lehullt az első hó. Így a konyhába kényszerültem. Mondták, hogy felvettek egy új fiút. Fiatal, de nagyon tehetséges, néha Iván, a főszakács helyett is ő ugrik be, ha neki éppen dolga akad. Nem találkoztam vele, nem volt mikor, és hol. Pisti mesélt róla, azt mondta, nagyon örül neki, kedves, szerény fiú, csak jót lehet mondani róla.

Néhány hét után elhívott randizni. Vacsora, séta a Szajna parton. Szerelmes voltam, vagy azt hittem. Sokat csöngött a telefonja, azt mondta, munka. Hittem neki. Két hónap múlva címlapra tették a képeimet. Annyira boldog voltam. Felhívtam Pierre-t. Fagyosan fogadta a hírt, azt mondta, majd visszahív. Nem hívott. Másnap az egyik modellünkkel láttam az utcán. Majd egy másikkal…

Alex főzés közben mindig komoly. Nem beszél, nem mosolyog, csak két fogás közt lehet hozzászólni. Az első napokban észre sem vett. Nem foglalkozott a pincérekkel. Nem azért, mert beképzelt volt. Nem volt ideje és oka. Egy nap zárás után ott maradtam megvárni Pistit. Alexnek még dolga volt, előkészített néhány hozzávalót másnapra. Ketten voltunk a konyhán. Vidám volt, beszélgettünk. Felajánlotta, hogy vár velem, ne maradjak egyedül. Egy hét után elhívott teázni.

Pierre után egy sminkes jött, aztán egy szerkesztő, őket én hagytam ott. Lefoglalt a munka. Lassan más felkéréseket is kaptam, a címlap meghozta a sikert, mindenki engem keresett. Egy év alatt annyira lefogytam, hogy a teljes ruhatáramat ki kellett cserélnem. Az embernek nincs ideje enni, de étvágya sincs, ha azt a sok modellt látja.

Ma felhívtam anyát. Átköltözök Alexhez. Pisti kicsit szomorú volt, bár nem értem miért, itthon soha nem találkoztunk. Ő is beszélt anyával, aki szépen megköszönte neki, hogy befogadott engem. Alex lakása negyede a Pistiének, ha egyedül akarok lenni, az erkélyre kell mennem, de legalább én döntöm el, mikor akarok egyedül lenni.

André szabadságra küldött. Elaludtam két fotózás közt. Azt mondta, nem akarja, hogy a mentő vigyen el. Nem tenne jót a hírnevének. Kata felhívott. Eljegyezték egymást Alexanderrel. Odautazok egy hétre.

Eszter itt járt a múlt héten. Szállodában lakott, az új lakásban még alig van bútor. Próbált meggyőzni, költözzünk Párizsba. Amikor elment, megegyeztünk, hogy majd meglátogatjuk.

Alexander nagyon kedves és istenien főz, de annyira csendes, egész idő alatt alig szólalt meg, pedig végig angolul beszéltünk, senki ne érezze kényelmetlenül magát. Illetve ő. Furcsa, hogy Kata ott akar maradni, az az ország szürke és unalmas. Egész héten alig sütött a nap.

Eszter hívott, hazaköltözik. Endre, a volt barátja meglátogatta, és rájöttek, hogy még mindig szeretik egymást. Felmondott. Azt mondta, azzal a portfólióval otthon is könnyedén szerez állást.

Endre megkérte a kezem. Igent mondtam. Nyáron lesz az esküvő. A nászutunkat Párizsban töltjük, André meghívott. Utána Moszkvába utazunk Kata esküvőjére. Mozgalmas nyár.

Eszter terhes. Apáék engem is faggatnak, mi lesz a gyerekekkel. Alex éttermet nyit, Pisti sokat segített neki. Jövő héten lesz a megnyitó. Az én könyvemet is jövő héten adják ki Kolozsváron. Anyáék is jönnek a bulira, hoznak nekem belőle egy példánnyal.

Kata terhes. Ikrei lesznek. Endre is szeretne még egy gyereket, de én nem akarok. Jó lenne végre valami munkát keresni. Endre jól keres, az nem probléma… Unatkozom.

Jövő héten kereszteljük a gyerekeket otthon. Anya ragaszkodott hozzá, Alex meg nem bánta. Meghívta a szüleit is.

Erik Párizsba akar egyetemre menni. Kár, hogy André meghalt, segíthetne neki. Próbáltam elérni még néhány modellt, fotóst… Csak hírből ismerik őket. 

Olga balett órákra jár. A tanára szerint nagyon tehetséges, de én nem szeretném, hogy profi táncos legyen. Legyen csak egészséges…

Kata hívott, hogy a fia hazaköltözik. Kért, hogy majd segítsünk neki. Oroszországban nincs már szükség mérnökökre?

Eszter hívott. El akar válni. A fia után megy Párizsba.