“Én egy kiegyensúlyozott magyar úr vagyok”
Esterházy Péterrel beszélget Vickó Árpád
-részletek-
“Az első részben van, mondjuk, 370 kicsi szöveg, és mindegyiknek úgymond a hőse az édesapám, függetlenül az időktől. ‘1682 egy szép júniusi délelőttjén édesapámat kivégezték.’ És ezer és ezer ilyen szöveg van, ezek egy része formálisan keletkezett, tehát én szokásomhoz híven vettem valamilyen idegen szöveget, mondjuk egy újságkivágást: ‘tegnap délután Belgrád főterén egy magas férfi betört a benzinkúthoz’. És akkor e mondat helyett az van, hogy ‘tegnap délután Belgrád főterén édesapám betört egy benzinkúthoz’. Tehát én nem csinálok semmi mást, csak megnézem az alanyt, és az alanyt kicserélem azzal a szóval, hogy ‘édesapám’. Ez elsőre nem látszik valami nagy dolognak, nem is nagy dolog, de nagyon termékenynek bizonyult, mert a nyelv elvégez helyettem bizonyos munkát, mégpedig éppen a tabu irányában, tehát amikor nekem döntést kéne hoznom, hogy valóban le merek-e dolgokat írni, akkor ezen nem kell gondolkodnom, mert a nyelv gondolkodik helyettem, és a nyelv bátrabb, mint én. Én nem mernék bizonyos dolgokat leírni, de le van írva, én,kérem szépen, mondom magamnak álságosan, nem csinálok semmi mást, csak kicserélek egy szót egy másikkal. Lesz, ami lesz, utánam a vízözön.”
“A 20. századi irodalomnak az az alapvető problémája, hogy lehet-e valakihez szólni, vagy pedig személyes motyogásaink vannak, és ha szólunk valakihez, az vajon nem hazugság-e rögtön, nem valami duma-e, valami ideológiai duma, tehát mennyiben hihetünk valakinek, aki nem mi vagyunk, és ha csak magunknak hihetünk, ha csak az én-nek hihetünk, akkor mennyiben tud ez bárkihez máshoz is szólni, saját magadon kívül. Ettől olyan furcsa szerintem ez a 20. századi irodalom. A tétje pedig valóban az, hogy elérjen az én-től a mi-ig, valahogy.”
A teljes beszélgetés megtalálható itt.
Kedves Fiók 