Az éjjel azt álmodtam, hogy N.-nek és nekem ugyanaz a srác tetszett. Azt mondta, hogy nem fog lemondani róla, és hogy én próbálom rátukmálni magam a fiúra (persze nem ezekkel a szavakkal). Próbáltam nem figyelni rá. Különben is csak részben volt igaza, a vonzalom kölcsönös volt, szerettük egymást, boldogok voltunk – a következő álmomban is (? weird).
Persze mindez ebben a felállásban soha nem játszódna le. Tapasztalataim szerint, ha fiúkról van szó, egymás boldogságát hajlandóak vagyunk előbbre helyezni a sajátunkénál (legalábbis jól esik ezt hinni), és hosszasan vitázni arról, hogy most akkor kié is kellene legyen a szóbanforgó személy, persze úgy, hogy az illetőnek semmi beleszólása nincs az egészbe.
Ébredés után elfelejettem, hogy mit álmodtam. Illetve nem gondoltam rá. Csak amikor később a szerelemről olvastam (Esterházy – Egy nő), fogott el egy fura érzés, hogy a leírtak ismerősek. Aztán rájöttem, hogy miért…
Kedves Fiók 