Aki soha nem volt a tanárnővel “privátban”, attól talán nem is várható el, hogy értékelje, és főleg, hogy szeresse. Mintha teljesen más ember lenne. Mondjuk, érthető, ha valaki sokkal nyitottabb és lelkesebb, ha tudja, hogy a hallgatóságot érdekli a mondanivalója. Másrészt, aki nem szereti az irodalmat, és életében nem olvasott el egy könyvet sem, az akkor is unalmasnak és értelmetlennek tartaná a magyar órákat, ha az Ideális tanár maga tanítaná.
Vicces, amikor az embernek az internetről és a folyamatos és gyors információáramlásról nem csak a számítógép és a különböző közösségi oldalak jutnak eszébe, hanem az is, hogy mindenkinek más mennyiségű és minőségű tudás van a birtokában, hogy nincsenek egyforma nézőpontok, és hogy az ember személyisége töredezett (Nem muszáj egyetérteni. Én még nem tudom, minderről mi a véleményem, egyelőre próbálok nyitott maradni). Mint amikor az embernek valami kedves titka van, s mosolyog a tudatlanokon.
Ha több éven keresztül vezetném/írnám ezt a blogot, vajon megfigyelhető lenne valamilyen változás és fejlődés?
Néha ajtótól ajtóig elfelejtem a gondolataimat. Jó lenne, ha valaki folyamatosan jegyezné őket. Persze vannak dolgok, amiket nem érdemes papírra vetni.
Ma szereztem egy új barátot. Egy-két éves lehet, és gyönyörű kék szemei vannak. Tavasszal nem csak a különböző állatok, a gyerekek is előkerülnek.
Kedves Fiók 