Néha nagyon félek. Teljesen bepánikolok, butának és tehetségtelennek érzem magam. Máskor meg annyira belemerülök abba, amit csinálok, hogy teljesen megfeledkezem róla, miért is van az egész. Csak élvezem, hogy olvashatok, tanulhatok, az emberi személyiségnek és kultúrának új és új oldalát ismerhetem meg. Ez a legjobb. Ezt szeretem. S olyankor már majdnem boldog vagyok. Harmadik eset a lesz-ami-lesz állapot. Ez a legrosszabb. A közöny.
De azért van valami stabilitás a hullámzásaimban. Tudom, hogy mit szeretnék, és igyekszem elérni.
Kedves Fiók 