Mi, kutyabarátok
G., aki jól tud mesélni, meséli, és van egy sánta kutyája, a Szvetter, hogy a kertjük előtt mostanában a vízparton rendre megáll egy autó, egy család, az asszony béna, az apa és a fia reggel kiemelik az autóból, tolószékbe teszik, kigörgetik a napra, ki a vén folyóhoz, délután ötkor meg vissza. Közben, mellékszál, meglehetősen hangosak, meg szemtelenek is.
Ma reggel éppen úgymond pakoltak, amikor G.-ék odaértek a sánta kutyával. A férfi, karjában az asszony, rápillant a vidáman kacsázó Szvetterre, és csodálkozva, szinte öntudatlanul mondja, hiszen ez sánta, ez egy sánta kutya, de hát akkor mért?!, akkor mért nem lövik agyon?, egy sánta kutyát, mire való?, mért nem lövik agyon, mért, mért nem, motyogja, és gyöngéden a tolószékbe teszi a magatehetetlen testet.
Kedves Fiók 