Hol volt, hol nem volt, volt egyszer 199O. március 19-e.
Másnap mit gondolt Bolyai János, mit nem, noha egyebet sem csinált életében, leszállt az átlagos halandók tömkelegébe. Gondolták is a szegény népek:“Ki tudja hol áll meg, s kit hogyan talál meg.” Bizony sok embert talált, s nem a legjobb helyzetben, cselekedetben… A józan eszet a vad indulatok váltották fel. Feltámadt a tenger, a nem-Fekete-tenger, mely esemény a Fekete Márciushoz vezetett. Csóválta a fejét Bolyai, nagy gerjedelemmel, s közben egy kasza, egy kapa s egy kalapács suhant el a feje mellett. Törte is azt rettentően… Mi lehet a megoldás? Avatkozni, vagy nem beavatkozni? Segítő lenni, vagy nem lenni? Önmagával való tanakodás közepette kifordult a tengelyéből a híres-neves pszeudoszféra, a tudós rémülten kiáltá: “Ezért kellett a semmiből egy új világot teremteni, hogy az megforduljon tengelye körül?"… "Hiába…mégis mozog a föld.”
Látva munkáját romokban, elkeseredett. Mikor aztán a hadsereg is megérkezett, feladta. Visszament oda, ahonnan jött, s azóta sem járt erre.
Hát igen… Pihent emberek, ha összedugják a fejüket, sok érdekes dolog születhet. De legalább jól éreztük magunkat.
Kedves Fiók 