Nincs kedvem és energiám emberek közé menni. Vagy olyanokkal szeretnék lenni, akik ismernek és szeretnek annyira, hogy ne boruljanak ki, ha tíz percig nem szólalok meg, vagy teljesen idegenekkel, akiket különösebben úgysem érdekel, hogy mi van velem. Esetleg nézzük egymást, és tippelünk. De hogy félidegenek közé menjek, akik tényleg nem érdekelnek, őket sem én, csak a társadalom által diktált szabályok miatt kell kedvesek legyünk egymással, ennek már a gondolata is szinte fizikai fájdalmat okoz. Persze mindez talán csak nagyképűség… Nem találom a körülöttem élők nagy részét érdemesnak arra, hogy időt töltsek velük, inkább vagyok magammal és a kedves új gépemmel (akihez néha beszélek!). Megértjük egymást: én és én, én és a Gép.
Kedves Fiók 