Álmomban bármit ki tudok találni… Az éjjel azt álmodtam, hogy olvastam egy történetet (valaki így fejezte ki irántam táplált gyengéd érzelmeit), és mivel az egészet álmodtam, olyan mintha én magam írtam volna. Illetve a tudatalattim. De amint ébredezni kezdtem, a történet is megszakadt, és utána egyetlen sort sem tudtam “elolvasni” belőle. Próbáltam koncentrálni rá, de persze nem volt mire. Próbálj egy nem létező szövegre koncentrálni, egy nem létező lapon, egy nem létező vonatban. Persze már nem emlékszek részletekre, pedig jó lenne leírni. Jobb lett volna az álmot elfelejteni (az illető, aki… mindegy, nem számít, lerágott csont), és a sztorit észben tartani. De egy dolog megint kiderült: a tudatalattimat nem a matek foglalkoztatja…
Mindezt csak azért írtam le, mert ez a butaság sokkal nagyobb hatással volt rám, mint szabad lenne. És mert bebizonyosodott: vannak, akiket nem tudsz kizárni a szívedből, bármennyire szeretnél. De nem érdemes több szót ejteni az egészről. Remélem, hamarosan megérkezik J., és minden jó lesz…
Kedves Fiók 