Annyira erőt vett rajtam a rajongás, hogy nem ígérhetem, hogy minden amit most leírok teljesen értelmes lesz.
A tumblr. tele van mindenfélével, vannak dolgok, amivel nem értek egyet, mások meg elnyerik tetszésemet, de el kell ismerni, az ember néha talál olyant is, amiről nem is tudta, hogy hiányzik az életéből. Érdekes módon hajlamosak vagyunk arra, hogy idegenek véleményét olvasva vagy egy kép sugallatára inkább belefogjunk valamibe, mint legjobb barátaink javaslatára. Ebben az esetben nem tudom, mi vezetett ahhoz a hirtelen döntéshez, hogy no, akkor nézzünk Sherlock-ot (főleg, hogy utólag rájöttem, hogy J. beszélt róla), de nagyszerű ötlet volt.
Közben rájöttem, hogy késésben vagyok, úgyhogy ez most ráadásul nem csak kusza, de gyors is lesz, mert megírását nem akarom holnapra hagyni, akkor már nem lesz oly erős az első benyomás.
Benedict Cumberbatch csodálatos. Tényleg. Fizikai megjelenése alapjában elég lenne ahhoz, hogy az embert a képernyő elé szegezze (annak ellenére, hogy nem a tipikus eyecandy-alkat), de ehhez jön még a karakter által hozott irónia, cinizmus, intelligencia, furcsa szokások, és persze az akcentus.
Martin Freeman meg igazán kedves Watson, és van egy fajta fölöttébb furcsa chemistry a két szereplő közt, ami érdekes kérdéseket vet fel (kíváncsi vagyok, mi lesz ebből), de nem lehet nem szeretni őket.
A zene nagyon emlékeztetett a Guy Ritchie-féle változatra, nem sikerült kideríteni, hogy ennek mi az alapja, de nem is fontos, tökéletesen segít az alaphangulat megteremtésében.
Sajnos nem olvastam elég ACD történetet ahhoz, hogy összevethessem a cselekményt az eredetivel, de hogy őszinte legyek, ezt kivételesen nem is tartom fontosnak. Amúgy is a kontextus miatt elkerülhetetlenek az átértelmezések. De Sherlock módszerei (és szövege!) változatlanul zseniálisak, bár azt ez egyszer a készítők szemére vetném, hogy nekem (mint gondolom sok más nézőnek) sikerült Sherlock-nál sokkal hamarabb rájönni, hogy ki az elkövető. Mindez meg lett bocsátva.
Mindezek után csak az szomorít, hogy már csak két rész áll rendelkezésemre, azután meg várnom kell jövőig. Másrészt meg azt is hozzátenném, hogy mindeddig óriási lelkesedéssel vártam az új Guy Ritchie-filmet, de egyszerre csak egy Sherlock-nak van hely a szívemben…
Ó, és ezt azért még ideteszem:
Kedves Fiók 