I.1.

Újévi fogadalom helyett kicseréltem a leírásban szereplő idézetet.

A régi egyébként is kissé furcsa volt már, elvégre eltelt három hónap azóta, hogy egyetemre készültem. Eredetileg azt akartam írni, hogy sok minden nem változott, de miközben írtam, rájöttem, hogy tulajdonképpen az idézet minden pontját sikerült valamilyen módon teljesíteni.

Sok okos, művelt, tájékozott embert ismertem meg, akikkel gyakran folytatunk hosszú és értelmetlennek tűnő eszmecseréket a világ dolgairól, irodalomról, zenéről, filmekről, emberekről, érzésekről, még politikáról is. Néha. Ha kell.

Részben ugyanezen embereknek köszönhető, hogy zenét is többet hallgatok utóbbi időben. Nagyon sok együttest ismertem meg vagy találtam, akiket most nagyon szeretek, és sokat hallgatok. Újabban már furcsán hat a csend.

A francia filmek és úgy általában a filmek iránti szenvedélyem nem az egyetemen született, de nagy örömömre ott is fokozzák néha. (Például, amikor az évfolyamvezetőnk a Vivre sa vie-ből hozott részletet az egyik órára.) Még mindig sok klasszikus van hátra, de az idén azért nagyon sok jó filmet láttam.

Meglepő módon az olvasás-részről is csak pozitívan nyilatkozhatom. Igen, igaz hogy rengeteg a kötelező olvasmány, de eddig még nem találtam semmit, amit nagyon untam, vagy különösebben tehernek éreztem volna, többnyire még a nyelvészetet is szeretem. Mindemellett többet olvasok csak úgy az olvasás kedvéért, szépirodalmat, mint líceumban bármikor.

Képzőművészettel meg talán még az iskolai rajzórákon sem foglalkoztunk ilyen behatóan. Jó lenne többet tudni a művészetekről általában, a különböző korszakokról, azok jellemzőiről, a híresebb alkotókról. Egyetemen azért igyekeznek ilyen irányba is tágítani az ismereteinket, amiért nagyon hálás vagyok.

Tehát az marad, hogy a beszélgetéseket, elmélkedéseket, véleményeket és tanácsokat ne vegyem a kelleténél komolyabban. Csak addig a szintig, amíg még hasznomra válnak. Ne hagyjam, hogy túlságosan befolyásoljanak. És hogy bízzak önmagamban. Meg mások jóindulatában. Egy kis naivitás (másokkal és magammal szemben is) néha talán nem árt.

A végére azért beszúrom azt a régi idézetet. Vagy mottót, akár annak is lehetne nevezni. Hogy maradjon nyoma:

If I get to University, I’m going to read what I want, and listen to what I want, and I’m going to look at paintings and watch French films, and I’m gonna talk to people who know lots about lots. 

(Egyébként az An Education című filmből volt.)

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s