A második résszel el voltam maradva, de ma megnéztem a buszon Kolozsvár fele. Ez most azért volt különösen érdekes, mert olvastam a regényt, s akkor izgalmas volt megfigyelni, hogy hogyan visznek át egyes dolgokat a modern környezetbe. És meg kell hogy mondjam, zseniálisak. Tényleg. Szeretném az összes Sherlock-regényt és elbeszélést elolvasni. Minden részt újra fogok majd nézni. De jó lesz.
A második rész után azt a következtetést vontam le, hogy persze, jó ez, de az Irene Adler-részt nem lehet fölülmúlni. Hogy is lehetne? Azért ez az utolsó eléggé meggyőző volt. Moriarty zseni, Sherlock zseni, mindenki más kicsit naív és kiszámítható. Persze a vége nem lepett meg, bár kíváncsi leszek, milyen magyarázattal jönnek majd a harmadik szezonban. Arra meg várni kell egy évet. No, de addig talán sikerül majd minél több Doyle-írást elolvasni. Az ilyen adaptációkat szeretem, amelyek csak gazdagítják az illető művet, inspirálódnak, de önmagukban is megállják a helyüket (a másik kedvenc példám a Parfüm).
No, ennyit a pihenőről, most még kis orosz lefekvés előtt.
Kedves Fiók 