Gondoltam, írok az elmúlt néhány hét benyomásairól, az új tanárokról, tantárgyakról.
Páratlan héten 11 órám van (ebből egy torna, kettő orosz), páros héten 13 (ebből egy megint csak torna, négy orosz). Az orosz órák elosztása nagyjából tőlem függött, mert három magyarral esik egybe, s akkor ott kéthetezni kell. Aztán az még közben is szokott változni, hogy éppen mire megyünk. Az órák eléggé össze-vissza vannak beosztva, bár minden páratlan héten van egy szabadnapom, és soha nem vagyunk estig, mégis fárasztó.
A helyzet az, hogy többnyire roppant unalmas óráink vannak. Ha a tantárgy érdekes lenne, akkor a tanárral van baj. Van olyan is, hogy a tanár lelkes s még előadókézsége is lenne, de az anyagon nem lehet segíteni. Aztán a fárasztó tantárgy-még fárasztóbb tanár kombináció… Meglepetésemre egy olyan tantárgy lett a kedvencem, amiről meg voltam győződve, hogy unalmas lesz, de nagyszerű a tanár, s olyan dolgokról beszél, amiről azért úgy jó tudni – az ember legalább a saját történelmét ismerje. Meg egy szemináriumunk is van, ami nagyon jó, de arra csak kéthetente kerül sor. Hát, kb ez a két dolog, amire még úgy szívesen bejárok. Igazából még mindig szeretek egyetemre járni, nem kell félreérteni, de ez jelenleg inkább a csoport- és évfolyamtársak miatt van, semiképpen nem az oktatásnak köszönhető.
A Kedvessel azt beszéltük, nincs időnk semmire, mert ha véletlenül pont van, azt igyekszünk egymással tölteni. De azért (vagy éppen ettől?) szép az élet.
Kedves Fiók 