Hazafele jövet az átjárónál várni kellett a zöldre. Ketten álldogáltunk türelmesen, egy fiatal fiú és én. Szokásos módon merengtem a saját kis dolgaimon, egy idő után meg bevillant, hogy meg sem néztem jobban az illetőt. Erre eszembe jutott, hogy amikor Kolozsvárra kerültem, az volt az egyik kedvenc időtöltésem, hogy a felhozatalt figyeltem az utcán/egyetemen/kávézókban/stb.
No, hát igen, változnak a dolgok. (Nem mintha panaszkodnék.)
Kedves Fiók 