too high a pitch

It seems to me that if you place music (and books, probably, and films, and plays, and anything that makes you feel) at the center of your being, then you can’t afford to sort out your love life, start to think of it as the finished product. You’ve got to pick at it, keep it alive and in turmoil, you’ve got to pick at it and unravel it until it all comes apart and you’re compelled to start all over again. Maybe we all live life at too high a pitch, those of us who absorb emotional things all day, and as a consequence we can never feel merely content: we have to be unhappy, or ecstatically, head-over-heels happy, and those states are difficult to achieve within a stable, solid relationship. (High Fidelity)

Vicces, mert hétvégén mi is valami hasonlóról beszélgettünk. Bár aztán valami olyasmire jutottunk, hogy tulajdonképpen nem a filmek/könyvek/zene hibája, hanem az embereké, akik a sorokat és jeleneteket kiragadják a kontextusból. Azért érdekes dolgok ezek.

Egyébként még mindig fenntartom azt, hogy zseniális ez a könyv. 

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s