Csak sikerült rávennem magam, és nem kellett csalódnom. Hiába no, ez a Wes Anderson tud valamit. Engem egyébként még mindig a filmjei látvány- és színvilága nyűgöz le. A Moonrise Kingdom-ban egyébként is mindent imádtam, hiszen a 60-as években játszódik. Csodaszép kék hordozható lemezlejátszó, Suzy ruhái, a házuk, sorolhatnám még. S persze a történet: két problémás gyerek egymásba szeret és elszökik – aranyos és vicces és ártatlan és romantikus. (Amúgy emlékeztettek a gyerekek Margot-ra és Richie-re a The Royal Tenenbaums-ból, úgy látszik Anderson küldetésének tekinti, hogy összehozza a furcsa embereket, akik nem találják a helyüket. Azért kedves tőle.) S a színészekről ne is beszéljünk – hogy mennyi tehetséges embert összegyűjtötték, akár ha csak mellékszerepekre is.
Szóval igen, azt hiszem, felkerült ez a film a kedvenceim listájára…
Kedves Fiók 