A hétvégén (illetve csütörtöktől) magyar filmnapok voltak Kolozsváron. Olyan filmeket vetítettek, amikre különben talán nem igazán találna rá az ember, s a vetítések ingyenesek voltak, ezért kihasználtuk az alkalmat.
Ezeket néztük:
A színészek valamiért irritáltak, a történet meg nem nyűgözött le. Problémás kérdéseket feszegetett, de mások ugyanezt csinálták már jobban. Azért volt egy érdekes hangulata.
Képileg nagyon szép volt, meg a történet is érdekes, de a színészek valamiért ebben is idegesítettek. Pedig voltak köztük egészen jók is, de itt mintha mindenki unta volna az egészet.
Zseniális munka, de annyira hosszú, hogy egy idő után szinte már alig élvezhető.
Tisztelgés film és szerelem előtt. 80 perc 450 gondosan összeválogatott filmből több mint 3 év alatt összevágva, nagyszerű zenei betétekkel. Minden mozi-szerelmesnek kötelező.
Erről most nem tudok objektíven írni, mert éppen a könyv közepén tartok. Kicsit ódzkodtam is tőle, hogy megnézzem, mert attól féltem, hogy tönkreteszi majd a regény nyújtotta élményt, de azt hiszem, ez a probléma azért mégsem áll fenn. Talán majd visszatérek erre az egészre, ha befejeztem a könyvet.
Kedves Fiók 