Looper

Rian Johnson’s “Looper,” a smart and tricky sci-fi story, sidesteps the paradoxes of time travel by embracing them. Most time travel movies run into trouble in the final scenes, when impossibilities pile up one upon another. This film leads to a startling conclusion that wipes out the story’s paradoxes so neatly it’s as if it never happened. You have to grin at the ingenuity of Johnson’s screenplay. (Roger Ebert)

Ez a film, nem beszélve a kritikákról, rettenetesen felidegesített. Öt évad Doctor Who igencsak érzékennyé tett az időutazás témájára, s nagyon odafigyelek az ellentmondásokra (igen, a sorozatban is próbáltam keresni, s néha van, hogy akár napokig is gondolkozok egy-egy dolgon, de a végén be kell látnom, csak nekik van igazuk, és jól megoldották).

Éppen ezért bosszant a fent idézett kritika is, mert éppen hogy a vége miatt lesz az ellentmondás. Ott helyrehozhatták volna azt, amit a film elején összekutyultak, s bár a történet így kerekebb meg hatásosabb, visszamenőleg semmi értelme nincs. Adott ponttól egyszerűen párhuzamosan haladó élettörténetekről van szó, s az még a filmbeli időfelfogásnak is ellentmond.

Egyébként érdekes a film, a színészek is jók, szóval értem, hogy miért szerették azok, akik nem akadtak fenn azon, amin én. Tehát ismét, lehet, hogy velem van baj.