52 dokumentumfilm (2.)

The September Issue

Ha egyszer nagy leszek és gazdag (ez a mondat valahogy sokkal szimpatikusabb volt még néhány évvel ezelőtt…), akkor minden hónapban veszek majd Vogue-ot. Nem tehetek róla… Lány vagyok, méghozzá egy olyan lány, aki képes órákon át (szerinte) csodálatos, merész vagy éppen furcsa fotósorozatokat nézegetni, gyakran felismeri a képen látható modelleket, s divatfotóst is jónéhányat ismer név szerint. Eddig egyetlen orosz nyelvű szám büszke tulajdonosa vagyok, melyet ajándékba kaptam, mert bár rajongok a folyóiratért, az áráért kevésbé.

Nagy lelkesedéssel ültem hát le a September Issue-t megnézni, ami az amerikai Vogue 2007. szeptemberi számának készítéséről szól, s minden percét élveztem. A szeptemberi számról tudni kell, hogy óriási, a szó eredeti  (a 2007-es szám 840! oldal) és figuratív értelmében is, s elképzelhető, mit jelent ez egy olyan folyóiratnál, amit a divatvilág bibliájának neveznek.

 

Ami már a dokumentumfilm elején is eszembe jutott, s aztán végig ott volt a fejemben az az, hogy mennyire irigylem és sajnálom, de főként csodálom ezeket az embereket. Tény, hogy a divatszakma kegyetlen, a modelleket folyton kínozzák, a divattervezőket, szerkesztőket, fényképészeket folyton kihívások elé állítják, s akkor is lehordhatnak és gyalázhatják a munkádat, ha egyébként a fél világ imádja azt.

Anna Wintour (a magazin szerkesztője) valamiféle mitologikus lényként tűnik fel ebben a kaotikus világban. Az ő szava szent, a folyóirat azt tartalmazza és úgy néz ki, ahogy azt ő jónak látja, s csak kevesen vannak, akik döntésével vitába mernek szállni. Sokan ridegnek tartják, ami viszont szerintem nem csoda, hiszen kedvességgel nem sokra menne.

Aki viszont fantasztikusan tehetséges és emellett még emberbarátnak is tűnik, az Grace Coddington, a folyóirat kreatív igazgatója. imageKarrierjét modellként kezdte, majd szerkesztőként, sztájlisztként dolgozott, s lassan, de biztosan haladt felfele a szakmai ranglétrán. Véleményem szerint fiatal korában csodaszép volt. Itt van róla egy különleges, kissé furcsa, de talán pont ettől annyira vonzó kép a 60-as évekből (innen).

Grace-nek egyébként csodálatos összeállításai vannak, néhány általa megálmodott kép már-már festményszerű. Például ez a 20-as éveket idéző, Steven Meisel által készített fotó, ami az említett szeptemberi számban jelent meg (innen).

image

image  Tavaly jelentek meg az emlékiratai, amit nagyon szeretnék elolvasni, szóval ha valaki valami fantasztikus szülinapi ajándékot szeretne venni nekem… Khm. (Kép innen.)  

Persze ezzel a domuntumfilmmel is azt értem el, hogy azt kívánom, bárcsak tudnék rajzolni, talán akkor lenne nekem is valami esélyem ebben a furcsa világban. Persze valószínűleg nem lenne. Elsősorban azért nem, mert minden egyes alkalommal elsírnám magam, ha valaki gonoszkodna velem vagy a munkámmal. De azt azért fenntartom, hogy  Ha egyszer nagy leszek és gazdag, akkor minden hónapban veszek majd Vogue-ot. 

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s