Bill Cunningham New York
A szesszió miatt kicsit le vagyok maradva a dokumentumfilmekkel, de jövő hétre remélhetőleg egyenesbe jövök. Ötödiknek ismét egy divattal kapcsolatos filmet választottam. Igen, szeretem a ruhákat…
Bill Cunningham egy New York-i fényképész, aki pályafutását kalapok tervezésével kezdte. Később magazinoknak dolgozott (bár nem tudom, ha ez a legjobb szó, mert fizetést, azt nem fogad el), s most már évek óta a New York Times-nak dolgozik. Az On the street rovatban az utcai divatot örökíti meg, képeit általában adott téma köré csoportosítva, mint virgáminta, csíkok, kalapok, de akár egy adott póz vagy egy használati tárgy is megragadhatja figyelmét.
A divatvilágban mindenki imádja Bill-t, s ez valószínűleg annak köszönhető, hogy egy végtelenül egyszerű, kedves, figyelmes, szeretetre méltó ember. Bárki számára van egy jó szava vagy egy mosolya, s ugyanúgy kezeli az embereket rangtól vagy hírnévtől függetlenül. A pénz nem érdekli, ha rendezvényekre megy fotózni, soha még egy pohár vizet sem fogad el, a lehető legolcsóbb ruhákba öltözik, hiszen a használatban úgyis tönkremennek – a drága holmikat pazarlásnak tekinti. Mindenhova biciklivel jár.
A sztárok nem érdeklik, ő nem paparazzi, számára csak a ruha a fontos. Anna Wintour mondta, hogy “We all get dressed for Bill.”, s hogy ha Bill nem akar lefényképezni, az szinte már tragédia (egy olyan személynek persze, akinek az életében a divat az első helyen áll). A kifutókon rögtön kiszúrja, ha egy ötlet lopott, s azokra a ruhákra figyel fel, amiket “igazi” nők is hordhatnak.
Azt hiszem, fölösleges többet mondanom, hiszen akit érdekel a divat vagy ez a nagyszerű ember, az megnézheti a filmet. A dokumentumfilm is olyan, mint ő maga, nagyon egyszerű, nem kell azt várni, hogy a látványos képek vagy a nagyszerű zenei aláfestés lenyűgöznek majd, hiszen egy olyan ember mindennapjairól van itt szó, aki egy pici lakásban él, s úgy gondolja, hogy a legolcsóbb ételek a legfinomabbak.
Nem fogok megint arról beszélni, hogy mennyire inspiráló volt a film, s hogy ismét erősödött a divatvilág iránt érzett vonzalmam, inkább csak annyit mondok, hogy mekkora öröm lenne, ha egyszer végre eljutnék New York-ba, s láthatnám, amint ez a zseniális ember tovaszáguld a biciklijén, nem beszélve arról, ha mondjuk lefényképezne. Remélem, még évekig járja majd az utcákat a kék kabátjában.
(A dokumentumfilmről és Bill-ről többet itt.)
Kedves Fiók 