Tegnap este megnéztük az Amour-t a Kedvessel. Képileg nagyon szép volt a film, tetszettek a filmezési technikák, különlegessé tette az egészet, hogy nem volt háttérzene, tehát formailag kifogástalan volt.
Ami a történetet illeti, kedves volt és megható, de valamiért nem fogott meg annyira, mint ahogy vártam. Talán azért, mert ebben az esetben tudtam, hogy mire számíthatok, annyian elmondták már, hogy mennyire szomorú, hogy felkészültem rá. Vagy az is lehet, hogy egyedül nézve hatásosabb lett volna. A Kedves azt mondta, lehet hogy velünk van a baj, érzéketlenek vagyunk. Ez persze nem igaz. Talán csak vannak pillanatok, amikor az ember nem hagyja magát lehangolni.
Kedves Fiók 