Negyedik fél

Így két hét után nem tudom eldönteni, hogy szeretem vagy utálom-e az aktuális órarendünket. Sikerült megoldani, hogy csak egy orosz órám essen egybe egy magyarral, ami az elmúlt félévek tapasztalatai után luxusnak tűnik. Hétfőn egy vagy két órám van, attól függően, hogy éppen páros vagy páratlan hét van-e, a péntekem meg mindig szabad. Ez eddig egészen jó, csak mindez azt jelenti, hogy a többi három napon reggeltől estig vagyok. S napi 8-10 óra egyetem azért sok. Főleg, amikor gyakorlatilag ebédelni sincs időm. Három nap után, amikor alig vagyok otthon, kell is a három napos hétvége, hogy kialudjam magam és haladni tudjak a dolgaimmal. Mert azokon a zsúfolt napokon van, hogy még olvasni sincs kedvem, s egy két órás film végignézésének már a gondolatától is elfáradok.

Azt hiszem, tulajdonképpen nem panaszkodni akarok. Örülni fogok majd, ha hazamehetek csütörtökön este és otthon maradhatok három napot. Meg az is rengeteget jelent, hogy reggel nyolckor néha már süt a nap.

Igazából úgy érzem, hogy ez egy egészen jó félév lesz.

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s