Wreck-It-Ralph
Én soha nem voltam az a nagy videójátékos, de ennek ellenére nagyon élveztem a Wreck-It-Ralph-ot. Mondjuk néha, amikor a Kedves nevetett valamin, és én nem értettem, hogy mi vicces, kicsit úgy éreztem, mintha nekem nem is lett volna gyerekkorom, de az már az én problémám.
Egyébként az aranyos/vicces, de mindenképpen szerethető karakterek mellett a poénok miatt volt nagyon szórakozatató az egész. Nem az a ‘végig fogod a hasad a nevetéstől’ típus, de azért lehetett rajta jókat nevetni (különösen szerettük a nagyon rossz szóvicceket). Szóval igen, annak is érdemes megnézni, aki soha nem látott Pacman-t.
(Egyébként itt megvan a Fix it Felix játék.)
Treasure Planet
Ezt újranéztem a hétvégén, mert a Kedves még nem látta, és meg akartam mutatni neki. Nagy kedvencem volt a kalózos időszakomban, de huszonéves fejjel is ugyanúgy tetszett. Stevenson Treasue Island-jének űrben játszódó adaptációja, néhány Star Wars-hangulatú elemmel. Kissé talán erőszakos, de azt azért egy kalandfilmtől el is várja az ember. Ha más nem, már csak Morph, a cuki kis rózsaszín trutyi miatt is megéri.
Mary and Max
A Mary and Maxkissé meglepett, arra számítottam ugyanis, hogy nagyon lehangoló lesz. Persze, időnként valóban az volt, de annál sokkal több, valami szokatlan és furcsamód aranyos. Kicsi gyerekeknek nem ajánlanám, mert lehet érné őket egy-két trauma (bár a mai modern gyerekeknél nem lehet tudni), de másoknak igen. Ez nem azt jelenti, hogy mindenkinek fog tetszeni, de egy próbát mindenképpen megér. Egyébként ez volt az első gyurmabábús animáció, amit szerettem.
Kedves Fiók 