Hogy őszinte legyek, nagyon szeretek sorozatokat nézni. Van valami nagyszerű abban, ahogy egy sorozat világa magába tud szippantani, jobban, mint egy film, jobban, mint egy könyv, van időd megszeretni/megunni/megutálni a szereplőket, s egyszerre várod már, hogy vége legyen, s szeretnéd, hogy örökké tartson. Legalábbis a jó sorozatoknál.
Úgy döntöttem, írok kicsit a sorozatokról, melyeket jelenleg nézek, valamint azokról, amelyek régebben szegeztek a képernyő elé.
1. Doctor Who
Kissé nehezen vettem rá magam, hogy DW-t kezdjek el nézni. Ez főleg talán annak köszönhető, hogy évekkel ezelőtt volt szerencsém az anyukáját kereső kisfiúhoz és a Slitheen-okhoz, és azt hiszem, kisebb traumákkal maradtam. Ami végül meggyőzött, az Matt Smith és Karen Gillan volt. Ez a két színész annyira szimpatikus volt, hogy amikor végre nekifogtam, türelmetlenül vártam, hogy eljussak azokig a részekig, amelyekben már ők vannak. Időközben persze megszerettem a többi szereplőt, és kicsit féltem is, hogy azok ketten majd csalódást okoznak, de aztán az első jeleneteknél beléjük szerettem. Ez az egyik legjobban megírt sorozat, amit életemben láttam. Borzasztóan komplikált tud lenni, és én hűségesen próbáltam hibákat keresni benne, de hasztalan. Nem tudom, hogy csinálják, de mindenre odafigyelnek. Az eddigi hat szezont egymás után, folyamatosan néztem, így nem is akarok belegondolni, milyen lesz egy-egy hetet várni a részekre, de türelmetlenül várom a hónap végét.
2. Friends
Mint a korosztályomból szinte mindenki, én is láttam néhány Friends-részt tv-ben, de nem eleget ahhoz, hogy összeálljon bennem egy kép az egész sztoriról vagy a szereplőkről. Aztán tavaly úgy döntöttünk a Kedvessel, hogy végignézzük együtt. Ketten sokkal jobbakat lehet nevetni, és megbeszélhetjük azt, hogy éppen melyik szereplő a legszimpatikusabb/legirritálóbb. Ez utóbbi gyakran változik. Mindketten unjuk az “ismétlő” részeket, mert olyankor az az érzésünk, hogy kifogytak az ötletekből. És néha közösen állapítjuk meg egy rész végén, hogy ez most annyira nem volt jó. Meg azt is mindig megbeszéljük, hogy szerintünk mit loptak innen a HIMYM készítői. Szeretem a Friends-et, de egyedül nem lenne ilyen jó.
3. Game of Thrones
Egyik volt osztálytársam áradozott a könyvekről, ezért amikor kiderült, hogy sorozat készül belőle, nagyon kíváncsi voltam. Az első szezon után annyira lelkes voltam, hogy el akartam olvasni a könyveket, el is kezdtem, de aztán valahogy mégsem volt hozzá kedvem. Úgy tűnt, hogy így utólag nem érdemes keverni a dolgokat. Így legalább nem gondolkozom folyton azon, hogy akkor hogy is volt a könyvben, és több a meglepetés. A második szezont már a Kedvessel néztem, ami azért volt sokkal jobb, mert volt egy ilyen kis rituálé-hangulata az egésznek. Minden hétfőn este egyetem után GoT-t néztünk. Remélem, idén is így lesz majd. Egyébként mindkettőnk egyik kedvenc karaktere Tyrion Lannister.
4. How I Met Your Mother
Néha azt hiszem, hogy ennek a sorozatnak tényleg soha nem lesz vége. Túlságosan húzzák az egészet, és egyszerűen már nem annyira vicces, mint az elején. Szerintem az emberek 90 százaléka már csak Barney miatt nézi. Köztük én is (meg néha Lily-t és Marshall-t is szeretem). Viszont amióta Friends-et nézünk, még kevésbé tudom értékelni. Persze azért már végignézem. Azt hiszem.
5. New Girl
New Girl-t Zooey Deschanel miatt kezdtem el nézni, de nagyon szeretem. Valahogy másképp vicces, mint bármi, amit eddig néztem, és az jó. Illetve hát ez is relatív, a Kedves például képes úgy végigülni egy részt, hogy mégcsak el sem mosolyodik, de én mindig rengeteget nevetek rajta.
6. Once Upon a Time
A listán szereplő sorozatok közül talán ez érdekel a legkevésbé. Pontosan nem emlékszem, hogy mikor és miért kezdtem el nézni, de akkor már folytatom. Igazából néha érdekes, ahogyan a sok különböző mese-/legenda-/regényszereplő történeteit összekeverik, máskor viszont idegesítő. Kreativitás az van benne, de valahogy az nem elég.
7. Pretty Little Liars
Ezt a sorozatot úgy kezdtem el nézni évekkel ezelőtt, hogy valami könnyű kis szórakozásra vágytam, szép ruhákra és szerelmi drámákra. Utóbbi kettőt meg is kapom néha, de könnyűnek mégsem nevezném. Túl sok benne az erőszak, a hazugság, a titok, a katasztrófa. Mondjuk pont emiatt nézem még mindig, annak ellenére, hogy nem egy kimondottan jó sorozat. Kíváncsi vagyok. Bár lassan kezd elfogyni a türelmem. Remélem, nem húzzák még évekig.
8. Sherlock
Erről talán nincs értelme túl sokat írni, hiszen valószínűleg mindenki halott már róla, és rengetegen imádják, köztük én is. Az eredeti Conan Doyle történeteket is nagyon szeretem, de ezek a modern feldolgozások nagyszerű színészekkel egyszerűen zseniálisak. Viszont kegyetlenség, hogy egy szezonban csak három rész van, s hogy a 3. szezon még mindig nincs sehol.
No, hát ezek a sorozatok, amelyeket jelenleg nézek. Így felsorolva kicsit soknak tűnik, de a Friends kivételével mindegyik aktuálisan fut, ami heti egy részt jelent, ehhez jön még az, hogy amikor kettőből új szezon kezdődik, három másiknak pont vége lesz, így mindig van mit nézni, de soha nincs rengeteg. (Kivéve, mikor mondjuk az ember elkezd DW-t nézni, és minden mást hanyagol fél évig…)
Néztem még néhányat az évek során. Azok közül a kedvenceim a Lost, a Sex and the City és a Six Feet Under voltak, ami azért érdekes kicsit, mert a három teljesen különböző. A Lost izgalmas volt és titokzatos, időnként ijesztő, a SFU nagyon intenzív, szomorú, remekül megírva, nagyon jó színészekkel, a SATC-t meg minden lánynak végig kell néznie. Volt még néhány, amit abbahagytam, például a Glee, mert kinőttem, a Tudors, amit K.-val néztünk, de abbahagytunk mert egy idő után egyetlen szereplőt sem kedveltünk, vagy a Mad Men, amit bármennyire is próbáltam, nem tudtam szeretni. Valahogy nem fogott meg, untam.
Jelenleg nem szeretnék semmi mást nézni, de ha majd ezek közül néhánynak vége lesz, és még mindig kedvem lesz a sorozatokhoz, van néhány, amire kíváncsi lennék. Például a Downton Abbey, a Homeland, a The Hour, a Birdsong, a Girls vagy a Deadwood.
Néha úgy érzem, hogy ez a sok sorozat valóban időpocsékolás, de aztán amikor leülök a képernyő elé, arra a néhány percre nagyszerűen érzem magam. Néha jó elfelejteni kicsit a hétköznapokat és a más gondjai miatt aggódni.
Kedves Fiók 