Ma egy fiúval kb. egy órán keresztül rajzoltunk, olyanokat, hogy egymás rajzát kellett folytatni, vagy ugyanazt a dolgot kellett mindketten lerajzoljuk behunyott szemmel, és nagyon elszégyelltem magam. Mert állítólag ő nem tud rajzolni, de ahhoz képest mindent a legfurcsább szögből és a legkomplikáltabb formában próbált papírra vinni, én meg ott a primitív firkálmányaimmal próbáltam tartani a lépést.
Mostmár nagyon meg kellene tanulni rajzolni. Egyébként nagyon érdekes és szórakoztató volt az egész, rengeteget nevettem. (S talán itt hozzá kellene tenni azt is, hogy ma láttam életemben először a fiút.)
A ma este másik konklúziója az volt, hogy a bölcsészek nagyon szórakoztatóak és hihetetlenül sokat lehet tanulni tőlük, a legkülönfélébb témákban. Néha kételkedem abban, hogy mondjuk tíz év múlva is irodalommal akarok majd foglalkozni, de azért ezek az emberek és társalgások hiányoznának.
Kedves Fiók 