Through the Wormhole: 1.2. The Riddle of Black Holes
Én meg voltam győződve róla, hogy a sok időutazós és párhuzamos valóságos elmélet mellett azért létezik egy “igazi”, fizikusok által is elfogadott koncepció arról, hogy hogyan is működnek a fekete lyukak. A sorozatnak ebből a részéből azonban kiderült, hogy a dolog bonyolultabb.
Ahogy ezt a sorozatot nézem, kezdek egyre inkább arról meggyőződni, hogy amit nekünk iskolában fizikaként tanítottak, legalábbis nagyobb osztályokban, annak nagy része csak találgatás. Mert még a legismertebb és legáltalánosabban elfogadott elméletek esetében is léteznek kiskapuk, olyan helyzetek, amikor a felállított szabályok nem érvényesek, s melyekkel a fizikusok nem igazán tudnak mit kezdeni, azon túl, hogy évtizedeken keresztül megfigyelik őket és különböző bonyolult számításokat és szimulációkat készítenek.
Egyrészt fura, hogy valaki, például Leonard Susskind fél életét azzal tölti, hogy valaki másnak (ez esetben Stephen Hawkingnak) az elméletén rágódik, és azt próbálja cáfolni. Másrészt viszont nem tudom nem csodálni ezeket az embereket, akik a tudomány megszállottjai. Azt hiszem, szeretném, hogy engem is ennyire szenvedélyesen érdekeljen valami.
A fekete lyukakról egyébként sok mindent sejtenek, például, hogy a Tejútrendszer és sok más galaxis magvát is egy ilyen képezi, vagy hogy amit elnyelnek, az nem tűnik el nyomtalanul, de még folynak a megfigyelések, ami ugye nem könnyű, mert hogy figyelsz meg valamit, ami nagyon messze van és szinte láthatatlan.
Egyébként azért szeretem a dokumentumfilmeket, mert inspirálóak. Mondjuk ebben az esetben nem merészkedtem olyan messzire, hogy fizikus akarjak lenni, de okosabb, az azért igen.
Kedves Fiók 