Én nagyon szerettem volna szeretni ezt a regényt. Az elején még úgy tűnt, hogy van is erre esély, de aztán hamar ellaposodott a történet és kb. 200 oldalon keresztül csak szenvedett az elbeszélő Lolita szeszélyei miatt.
Én értem ennek a könyvnek a jelentőségét, és hogy annak idején miért kavart nagy port. Végigolvastam, mert nem szeretek könyvet ott hagyni, és mert vártam, hogy mi lesz a vége. Az utolsó fele aztán megint érdekesebb volt, de ez nem változtat a tényen, hogy majdnem egy hónapba telt átrágni magam rajta. Nem mondom, hogy az irodalom elsődleges célja a szórakoztatás kellene legyen, de nehezen tudok szeretni valamit, amit borzalmasan unok. Még akkor is, ha klasszikus.
Kedves Fiók 