Vladimir Nabokov: Lolita

Én nagyon szerettem volna szeretni ezt a regényt. Az elején még úgy tűnt, hogy van is erre esély, de aztán hamar ellaposodott a történet és kb. 200 oldalon keresztül csak szenvedett az elbeszélő Lolita szeszélyei miatt. 

Én értem ennek a könyvnek a jelentőségét, és hogy annak idején miért kavart nagy port. Végigolvastam, mert nem szeretek könyvet ott hagyni, és mert vártam, hogy mi lesz a vége. Az utolsó fele aztán megint érdekesebb volt, de ez nem változtat a tényen, hogy majdnem egy hónapba telt átrágni magam rajta. Nem mondom, hogy az irodalom elsődleges célja a szórakoztatás kellene legyen, de nehezen tudok szeretni valamit, amit borzalmasan unok. Még akkor is, ha klasszikus.

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s