“Otthon” update 

Azért ehhez képest már sokkal barátságosabb. Mondjuk abban a steril környezetben nem sokat éltünk, a Párizsos képek például (amik egyébként egy naptárból vannak) már első héten felkerültek a falra. A bőrönd-tárolót a héten kértem a karbantartótól, hogy az asztalom ne legyen folyton tele száradó edényekkel. A fényképkollekciómra a Kedves azt mondta, hogy kissé narcisztikus, merthogy szinte minden képen rajta vagyok, de mondtam neki, hogy azokat a képeket azért szeretem jobban, mert személyesebbek, nem azért mert én is rajtuk vagyok, hanem mert emlékek. A kedvenc közös képünk kiemelt helyett kapott az asztalomon, mert a látványa boldoggá tesz. Az igazság az, hogy azért kicsit hiányozni fog ez a szoba, amikor hazamegyek. Az ágyat például szívesen magammal vinném (a kolozsvári nem a legkényelmesebb, hogy enyhén fogalmazzak).