Továbbra is fenntartom, hogy a könyv sokkal erősebb élmény volt (bár ha nem olvasta az ember a könyvet, valószínűleg a film is nagyobbat üt), de ezt azért elég jól megoldották.

Amiért különösen jó volt: néha az ember megnéz vagy elolvas valamit, és egy ideig még a hatása alatt marad akkor is, ha már vége. Legalábbis velem így van néha, s olyankor, főleg ha ilyen akciódús dologról van szó, sokkal érzékenyebb vagyok mindenre, veszélyt/kalandot látok apró dolgokban, s azt hiszem, meg kell váltanom a világot. No, hát már elég rég éreztem utoljára így, de a film után néhány percig igen, s már csak amiatt a néhány perc miatt megérte megnézni, mert kicsit megint szuperlelkes, mindenre elszánt gyereknek éreztem magam.

Én nagyon szeretem a szomorú művészfilmeket és a “felnőtt” szépirodalmat is, de ez, ez valami más…