Doctor Who: The Time of the Doctor

Először úgy voltam vele, hogy nem tetszett, mert túlságosan “összefoglalás” hangulata volt. Próbálták betömni a három szezon alatt maradt lyukakat, s közben elbúcsúzni Matt Smith-től. Így viszont nem sok minden történt. Hiányérzetem volt. De aztán rájöttem, hogy ennél jobban nem igazán lehetett volna megcsinálni, s ez azért szép befejezés volt. És bár Matt volt a kedvencem, és senki nem veheti át a helyét, kíváncsian várom Capaldit. Az utolsó jelenet alapján úgy tűnik, nem okoz majd csalódást.

Sehogy sem értem azokat az embereket, akik a Moffat vezetése alatt készültek részeket kifogásolják. A hetedik szezon második felét én sem szerettem, valahogy megszakadt valami Amyék eltűnésével, de ez az utolsó két rész bebizonyította, hogy mennyire átgondolt ez az egész. Igen, még így is vannak bennne hiányosságok és ellentmondások, s ha végigondoljuk és időrendbe állítjuk az eseményeket, nem olyan bonyolult az egész, de imádom azt, hogy mindig meg tudnak lepni, hogy soha nem tudom, mire számíthatok. Szeretem, hogy nem tudom nyugodtan végignézni a részeket, mert közben folyton azon jár az agyam, hogy összekössem a dolgokat. Jobban szeretek aktív néző lenni, mint kikapcsolódni, s szerintem ilyen szempontból volt zseniális az utolsó három évad.

Remélem, azért Capaldit sem kell majd az unalmas hétköznapoktól félteni.