Veronica Roth: Allegiant

Ez a trilógia azért volt furcsa, mert a történet mindegyik könyvvel egyre érdekesebb lett. Illetve talán nem is az érdekes a legmegfelelőbb szó, komplexebb inkább. Amint az elsőnél is említettem, tetszett az alapkoncepció, de aztán fokozatosan kiderült, hogy ez a koncepció talán más, mint aminek elsőre tűnt, és ettől lett izgalmas. Mindig értek kisebb-nagyobb meglepetések.

Amivel a harmadik könyv kitűnik még, az az, hogy egy perspektíva helyett kettőből ismerjük meg az eseményeket. Az elején ez zavaró volt, soha nem tudtam, ki beszél éppen, de aztán sikerült megszokni. Egyébként is indokoltnak és szükségesnek tűnt, mert különben csomó dologról nem, vagy csak utólag szerezne tudomást az olvasó.

Karakterek és stílus szempontjából még mindig látok hiányosságokat, de a fokozatosság, az ahogyan az egyes részek egymásra épülnek az, ami miatt megszeretettem a könyveket.

Valószínűleg ez a trilógia is hozzájárult ahhoz a döntésemhez, hogy több szórakoztató irodalmat fogok olvasni, s mégcsak bűntudatom sem lesz. Néha kell az, hogy teljesen el tudjak veszni egy könyvben, s ezután több könyvnek akarom megadni az esélyt, hogy beszippantson. Műfajtól függetlenül.

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s