A történet borzalmas. Mármint olyan értelemben, hogy ilyesmi tényleg megtörténhetett. Hogy milyen következményei lehetnek annak, ha néhány hitében elvakult ember hatalmat kap.

Ami a filmet számomra szerethetővé tette, az maga Philomena, a látszólagos naivitása, a szeretete, a jóindulata, a hite, a humorérzéke (vagy inkább annak hiánya), és természetesen Judi Dench, aki mindennek életet adott. Néha idegesítőek az ilyen karakterek, de Philomena végig szimpatikus maradt. Talán azért is, mert viselkedését végig ellensúlyozták az ateista, cinikus újságíró kirohanásai, s a kontraszt figyelemreméltó volt.