Hétfőn megnéztük Wes Anderson új filmjét a moziban. Mivel szinte mindegyik fimjét láttam, és mindegyik tetszett, nem volt túl meglepő, hogy ezt is imádtam. Van valami hihetetlenül vonzó ezekben a stilizált világokban, problémás, mégis szerethető karakterekben, furcsa szerelmi történetekben. Állítólag Anderson betegesen ragaszkodik hozzá, hogy minden részlet tökéletes legyen, és valóban, talán ebben a filmben is az apróságok okoztak a legnagyobb örömet (például a sütemények, a kulcsok vagy Agatha lánca). Persze az apróságok mit sem értek volna a figyelemre méltó színészi gárda, a díszletek és a poénok nélkül.

Mostmár csak egy dolog van hátra: beszerezni egy plakátot a szobám falára.