Elképesztő, mennyi minden meg tud változni egyetlen nyár alatt. Államvizsgáztam, hazaköltöztem ideiglenesen, azzal a tervvel, hogy visszamegyek mesterizni. Ajánlottak riporteri munkát Vásárhelyen, nem voltam túl lelkes, azt hittem, nem nekem való, és vissza akartam menni Kolozsvárra. Elkezdtem dolgozni, nagyon élveztem. Az egy hónapos próbaidő végére eldöntöttem, hogy itthon akarok maradni, mert szeretem a munkát és az embereket. Reménykedtem, hogy felvesznek. Felvettek, örültem. Megjutalmaztam magam egy tengerimalaccal (róla többet holnap). Csütörtökön kiveszem a papírjaimat az egyetemről, és végleg (legalábbis most úgy néz ki) hazaköltözöm. És akkor még nem is beszéltem a szívügyekről.

Tesó mondta, maradjak én is itthon, hét év után lakhatna ismét együtt az egész család. Fél évvel ezelőtt hallani sem akartam róla, de most izgatottan várom.