2014, azt hiszem, eddigi életem legizgalmasabb éve volt.

Befejeztem a pesti félévemet, hazajöttem, beneveztem egyetemi diáknapokra, végigszenvedtem az utolsó (ezt akkor még nem tudtam) kolozsvári nyári szessziómat, búcsút mondtam az orosz nyelvtanulásnak (legalábbis egyetemi körülmények között), levágattam a hajam, ballagtam, államvizsgáztam, kicsit összetört a szivem, hazaköltöztem, pihentem, elkezdtem dolgozni hírszerkesztőként az Erdélyi Magyar Televíziónál (úgy, hogy azelőtt tévéről vagy híradóról hallani sem akartam), új embereket ismertem meg, beszereztem egy Samut (tengerimalacot), részt vettem egy számomra nagyon kedves pár esküvőjén, a munka révén eljutottam többek között Ted konferenciára és a Jidvei borászatba, új szobába költöztem, kirándulni mentünk Pestre, először ültem repülőn, láttam A Mester és Margaritát a Vígszinházban, tetoválást csináltattam, és kilyukasztattam a fülem, elmentünk Veszprémbe, először jártam Istenszékén, sok időt töltöttem a családommal, nagyon sok teát ittam, és sok filmet néztem meg moziban, új embereket szerettem meg…

Ezt a listát elnézve, mérhetetlenül hálás vagyok mindezért, jóért és rosszért egyaránt, és remélem, hogy 2015 hasonlóan kalandos lesz.