ETv

 

Azt hiszem, itt még nem írtam arról, mit is keresek én az Erdélyi Magyar Televíziónál, hogyan lett belőlem riporter.

Azt azért tudni kell, hogy fél évvel ezelőttig nem néztem híradót, nem olvastam hírportálokat, kerültem a politikát, és úgy egyáltalán, többnyire homokba dugtam a fejem, ha a világ dolgairól volt szó. Érthető hát, hogy nem voltam a leglelkesebb, amikor felajánlották, hogy próbáljam ki a híradós munkát. De nyár volt, vakáció, a mesteris felvételiig nem volt dolgom, szóval gondoltam, egye fene. Aztán néhány hét alatt eldöntöttem, hogy nem megyek vissza Kolozsvárra mesterizni, maradok Vásárhelyen, és a tévénél dolgozok.

Egyrészt be kell vallanom, hogy igen, megszerettem azt, hogy hallok és tudok dolgokról. Azt is, hogy izgalmas, érdekes, fontos emberekkel találkozok. Hogy eljutok olyan helyekre és eseményekre, ahová különben valószínűleg nem mennék. Szeretem a kollégáimat, a gyakran értelmetlen, de általában szórakoztató vitákat és a hasznos beszélgetéseket. Szeretek a tévénél dolgozni.

Hogy annyira nem szeretek rohanni, 5 perces interjúkat készíteni, és másfél perces anyagokat írni, az más kérdés. Élvezem a változatosságot, ami ezzel jár, szóval nem panaszkodom.

Valószínűleg nem tudnám ezt éveken keresztül csinálni, mert hamar kiégnék, viszont nagyon örülök, hogy úgy döntöttem, kipróbálom.