Vissza a jövőbe

Nem igazán tudom, hol kezdjem, olyan rég nem írtam semmit, talán már nem is emlékszem a “hangomra”. Viszont ma régi bejegyzéseket olvastam újra, és rájöttem, hogy hiányzik az írás, és még jobban fog hiányozni néhány hónap vagy év múlva, ha nem lesz nyoma ennek az időszaknak.

Talán azzal, hogy ez a fotó öt és fél éve készült. Közeledett a ballagás, képeket kellett készíteni, kimentünk a lányokkal az erdőbe és hát, próbálkoztunk, minimális sikerrel. Azóta néhány kilóval kevesebb lettem, a hajam, több változást követően, most eléggé hasonló, túl vagyok egy Kolozsvárra és egy hazaköltözésen, három egyetemi éven, egy munkahelyen és néhány kapcsolaton, de van valami az arckifejezésemben (zavarodott, kényelmetlen, erőltetett?), ami valamiért most megfogott.

Augusztusban, két év után, felmondtam a tévénél. Gyakorlatilag néhány ott töltött hónap után tudtam, hogy nem nekem való, nem akarom csinálni, de ilyen vagy olyan okok miatt sokáig húztam a döntést (így utólag sok szempontból hálás vagyok ezért). Idén nyáron végre eldöntöttem, hogy ezt nem lehet így, folyton stresszes voltam, nem volt kedvem vagy energiám semmihez, nem éreztem jól magam a bőrömben. Elkezdtem másik munkát keresni, és kis segítséggel találtam is.

Az új munka nem illik hozzám. Azt hiszem, ezt sokan így gondolják, néha én is. Egész nap számítógép előtt ülök, és semmi kreativitást nem igényelnek a feladataim. De nyugodt vagyok, egyelőre élvezem a rutint a munkámban, a kiszámíthatóságot, és azt, hogy bár fizikailag igen, szellemileg, lelkileg nem köt le, van időm más dolgokkal foglalkozni.

És , itt értünk oda, hogy miért érzem úgy magam, mint a képen. Az elmúlt hetek valami szürreális alternatív valóságnak tűntek, egy másik Pannival, egy másik élettel. Természetesen, nem csak az új munkahely miatt. Több tényező is közrejátszott, új étrend, új/régi frizura, a szokottnál több egyedüllét – de valahogy folyton azt vártam, hogy felébredek, és minden a régi lesz, megint a tévénél fogok dolgozni, megint egyetemista vagy megint licis leszek, nem tudom. Azt hiszem, ide akarok kilyukadni, ez ennek az egész bejegyzésnek a lényege: tulajdonképpen nem tudom, mi illik hozzám. Sok időm volt gondolkozni, és be kellett vallanom magamnak, hogy fogalmam sincs, mit akarok, mihez akarok kezdeni az életemmel, hogy képzelem el a jövőmet, és ez rendben van.

Évekig, évekig éltem úgy, hogy görcsösen ragaszkodtam a “terveimhez”, a jövőképemhez, hagytam, hogy döntéseket és kapcsolatokat határozzon meg, mert meg voltam győződve az igazamról, arról, hogy tudom, mit akarok. Nos, nem, és ez, életemben először, nem pánikkal és félelemmel tölt el, hanem izgalommal, hiszen így, hogy A jövőkép csak egy a sok közül, a lehetőségek tárháza végtelen.

Szóval, ha egy valamit üzenhetnék a 2011-es, érettségi, egyetem, első komoly kapcsolat és első munkahely előtt álló Panninak, az az lenne: ne legyél olyan szigorú magaddal. Vagy ahogy az angolok mondják: go easy on yourself.

(Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a rengeteg elmélkedés, elmezés és kételkedés eredményének összegzésében ez az előadás nagyon sokat segített.)

kedvesfiok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s