Zagreb II: A múzeum

A zagrebi út előtt az interneten keresgéltem, hogy mit érdemes megnézni, és ezt egyből kiszúrtam, mert éppen aktuális (bár talán mindig aktuális, csak néha kevésbé érzi az ember).

A tárlat vándorkiállításként indult, majd a horvát fővárosban “telepedett le”, de folyton bővül, bárki küldhet be történeteket és tárgyakat. Mert tulajdonképpen erről van szó: emberek le nem zárt kapcsolatokat, sérelmeket, fájó pontokat engednek így szabadjára a világban, talán abban bízva, amit az angol úgy nevez, hogy closure. A történetekhez pedig egy-egy jelképes tárgyat is mellékelnek. Az egész enyhén giccses, valahogy mégis nyers, és nagyon emberi.

Nevetős-sírós, katartikus élmény volt, a zagrebi látogatás egyik fénypontja számomra. Bárkinek ajánlom, akit bántottak már, bántott másokat, vagy csak nem úgy alakult egy kapcsolata, ahogy elképzelte.