Harmadik bejegyzés

Kedves Fiók,

A héten eldöntöttem, hogy koránkelős leszek. Már egy ideje motoszkált bennem a gondolat. Amióta az eszemet tudom, nagyon nehezen keltem. Imádok aludni. Imádok ágyban lenni. Lustálkodni. De az utóbbi hónapokban folyton dühös voltam amiatt, hogy a munkaprogramom és az ingázás miatt (reggel 8-kor megyek el itthonról, és este fél 8-kor vagy később érek haza), nincs időm és energiám semmire. Például nagyon szeretek tornászni, és szívesen beiktatnám legalább heti 3-4 alkalommal a programomba, de sokszor, ha hazaérek, már nincs kedvem semmihez. Szóval az egyetlen megoldásnak az tűnt, ha korábban kelek, és a reggeli rutinomat egészítem ki olyan dolgokkal, amiket eddig este csináltam. Az első lépés az volt, hogy a telefonomat nem az ágy mellé, hanem az asztalra teszem, így kénytelen vagyok felkelni, ha ki akarom kapcsolni az ébresztőt. Majd jelentem, hogy hogy válik be.

 Az nem titok, hogy nagyon szeretem a naplementéket, de a héten rájöttem, hogy a napfelkelték talán még szebbek. Már csak azért is megéri korán kelni, hogy az ember ilyeneknek legyen tanúja (mármint a későbbiekben, amikor hajlandó lesz majd a nap is korán kelni).

Üdv, Panni