Kedves Fiók!
A napfelkelték továbbra is lenyűgözőek. A héten már minden hétköznap 7 előtt keltem, sőt, ma reggel felébredtem 8 előtt ébresztő nélkül. Alig ismerek magamra. Kíváncsi vagyok, hosszú távon mi lesz ebből, de még tart a lelkedesédem, ami már önmagában is teljesítmény.
Februárban több szülinap is van a családban/baráti körben/munkahelyen. Mama tegnap lett 80 éves. Egymást érték a meglepetések, meghatódott könnyek és a torták. Én annak örültem a legjobban, hogy láthattam a keresztfiamékat.
Nem tudom túltenni magam rajta, hogy az unokatesóm gyerekei hogy megnőttek. Már a pici keresztfiam sem pici. Jó lenne többet látni őket.
Ma életemben először jógázatam. Nagyon ideges lettem tőle. De azt hiszem, ha majd megszokom, és nem kell folyton a képernyőt bámulnom, hogy jól csinálom-e, szeretni fogom. Mondjuk számomra alapból összeegyeztethetetlen a jóga azzal, hogy valaki folyton magyaráz, és mondja, hogy levegő, kifúj stb. Valahogy úgy képzelem, hogy ezt teljes csendben kellene csinálni. Talán ha majd annyira belejövök, hogy kívülről tudni fogom a gyakorlatsorokat, arra is sor kerül.
Üdv, Panni
Kedves Fiók 