Kedves Fiók,
Folyton azt mondom, hogy mennyire várom a tavaszt, és valóban így van, de igazából szeretem ezeket a téli napokat. Mintha kicsit lassabban telne az idő, ráésősebb, nyugodtabb lennék. Kíváncsi vagyok, a hosszabb nappalok és a felmelegedés milyen változásokat fognak majd hozni.
A második jóga-próbálkozásom sokkal jobban sikerült az elsőnél. Úgy döntöttem, hogy lassabra veszem a tempót és először megtanulom külön-külön a pózokat, és nagyon élveztem. Egyébként nem tudom, miért, de óriási pólókban szeretek a legjobban tornászni. Ezt a csíkosat direkt jógázáshoz vettem, és bármennyire nevetséges meg felszínes, ad egy plusz hangulatot és kedvet az “akcióhoz”.
A héten megérkeztek a könyvek és a notesz, amit néhány héttel ezelőtt rendeltem, immár előszülinapi ajándékként magamnak. 25 leszek, és nevetségesen boldoggá tud tenni, hogy egy Roald Dahlos (határidő)naplóba írhatok – ezzel elég sok mindent elmondtam magamról.
Vasárnap délután családi sétát szerveztünk, aminek kb az lett a vége, hogy nyakig másztunk a sárba, de megérte. Arra gondoltam közben, hogy nagyon hálás vagyok, amiért lehetségesek az ilyen délutánok, és hogy remélem, a jövőben is sok hasonlóra lesz alkalom.
Ugyancsak ma: életemben először készítettem túrótortát (cheesecake-et), és nagyon finom lett. Hiányzott róla a gyümölcsszósz, amit reszelt almával pótoltunk, de úgy érzem, sok variációját el fogom még ennek készíteni.
Egyébként ma 6 éve írtam az első blogbejegyzésemet. Kicsit ijesztő belegondolni, hogy azalatt mennyi minden történt, de örülök, hogy akkor így döntöttem, hogy van, amit visszanézni, ha éppen nosztalgiázni van kedvem, vagy hogy látom, mennyit változtam az évek alatt.
Üdv, Panni
Kedves Fiók 