Kedves Fiók!
A napokban olvastam valahol, hogy a február az a hónap, amikor a téli depresszió és a tavaszi fáradtság találkozik. No, ezen a héten pont így éreztem magam. Nem volt kedvem és energiám semmire. Csütörtökön például arra sem voltam képes, hogy korán keljek, de igyekszem nem elbátortalanodni. A héten egyébként terv szerint már negyed hétkor kellett volna kelnem, de túl sok időm maradt a buszig, miután elkészültem, úgyhogy szerintem maradok a fél hétnél.
Mostanában nagyon azt érzem, hogy sok minden valóban csak szokás kérdése, például a koránkelés, a jóga, vagy az is, hogy az ember milyen kajákat eszik meg szívesen. Az utóbbi időben igyekeztem kísérletezni alapanyagokkal és receptekkel, és bár gyakran elmarad a szerelem első kóstolásra, mint például a chia puding esetében, van, ami megérdemel egy második, harmadik, n-edik esélyt is. (Egyébként filmekkel is vagyok így néha. A Némó nyomában-t és az Amélie-t például elsőre valamiért nagyon nem szerettem.)
A héten itthon volt Márti. ANTM-t és filmeket néztünk, főztünk és voltunk uszodában. Még mindig egymás agyára megyünk néha, de azt hiszem, ahogy növünk, egyre szívesebben töltünk időt együtt, aminek azért nagyon tudok örülni.
A héten letettem a téli csizmámat, abban a reményben, hogy novemberig már nem kell elővennem. Aztán lehullt a hó… Tudom-tudom, február van, ha kicsit felmelegedik az idő, az még nem jelent semmit, még van a tavaszig.
Azt hiszem, februárban annyi tortát ettem, mint máskor egy fél év alatt. Ez a legutóbbi nekem készült. Jövő hétvégén nem leszünk itthon, ezért, az a biztos, amit megeszel alapon, úgy gondoltam, jobb, ha most ünnepelünk. Annál is inkább, mert márciusban cukormentes hónapot szeretnék tartani.
A következő bejegyzést már 25 évesen fogom írni. Talán az megérne egy külön eszmefuttatást, hogy mit gondoltam a 25-ről néhány évvel ezelőtt, és mit gondolok róla most. Meglátjuk, lesz-e rá kedvem és időm.
Üdv, Panni
Kedves Fiók 