
– a vilógítótornyok és az önmarcangolás szerelmeseinek –
Nem nagy titok, hogy imádok filmeket nézni, éppen ezért a fiókban is kezdettől fogva helyet kaptak. Egy időben kísérleteztem egy külön filmes oldallal is, de arról aztán lemondtam. Később jöttek a Vasárnap esti filmajánlók, manapság azonban sajnos elég ritkán ülök le a képernyő elé (az elmúlt két évben szinte több filmet láttam moziban mint számítógépen – hiába na, a nagy vászon varázsa). Most viszont arra gondoltam, havi ajánlók formájában hoznám ezt vissza, sőt, talán barátokat is megkérek majd, hogy szálljanak be, legyen változatosabb a felhozatal. Meglátjuk.











The Light Between Oceans (2016)
Írta: Derek Cianfrance, M.L. Stedman (regény)
Rendezte: Derek Cianfrance
Szereplők: Michael Fassbender, Alicia Vikander, Rachel Weisz
A sztori egy mondatban: Családi dráma és harc a lelkiismerettel a semmi közepén.
Mi tetszett: Ha filmekről van szó, engem szép képekkel meg lehet venni. Valószínűleg túl sokszor használtam a “Nem volt jó, de legalább szép volt.” mondatot, hogy egyébként középszerű filmeket jellemezzek. Ezt mondjuk talán mégsem ebbe a kategóriába sorolnám. A színészi alakítások rendben vannak, bár számomra nem voltak kiemelkedőek. A cselekményt háttérbe szorítják a belső konfliktusok (amit csak tetéz a környezet, a tenger, a világítótorony – valóban a semmi közepe), de ezek szépen építkezenk. Mindez csodálatos képekben elmesélve. Tényleg, szerintem párbeszédek nélkül is végignéztem volna.
Mi nem teszett: Az eleje picit vontatott, elég sok időbe telik, amíg a tulajdonképpeni alaphelyzet megteremtődik és a konfliktus kibontakozik. Ez persze hozzájárul a feszültség létrejöttéhez, de ha hamar elveszíted az érdeklődésed, ez a film nem neked való. Helyenként képek és érzelmek szintjén is giccses kicsit, engem pont olyan hangulatban kapott el, hogy nem zavart, de a cinikusabb néző valószínűleg a falra fog mászni tőle.
Érdekesség: Alicia Vikander és Michael Fassbender ennek a filmnek a forgatásán lettek egy pár.