Kedves Fiók!
Hétvégén, idén először, elmentem biciklizni, és nagyon-nagyon jó volt. Néha én is, a legtöbb emberhez hasonlóan, hajlamos vagyok a nyavalygásra és az önsajnálatra, de aztán rájövök, hogy igazából nagyon kevés kell ahhoz, hogy boldog legyek. Szóval egy ideje lemondtam A boldogságról, ami egy távoli, elérhetetlen és nagyon nehéz dolognak tűnik, és inkább boldog pillanatokat gyűjtök, amelyek néha meglepően könnnyen jönnek.
A biciklizés mellett, hétvégén sor került az év első grillezésére is. Valóban tavasz van, nem fér kétség hozzá. Sőt, egy pillanatra úgy tűnt, hogy egyből nyár lett, annyira melegen sütött a nap.
A héten egyébként készítettem egy Nőileges interjút, és ahogy visszahallgattam, rájöttem, hogy, 25 éve először, nem utálom a hangomat (ahogy mások hallják). A nevetésem még mindig nem tetszik, de a hangomat végre megszoktam.
Apró lépések az önelfogadás felé című fejezetünket olvasták.
Üdv, Panni
Kedves Fiók 