Kedves Fiók!
Múlt héten Nőileg lapzártánk volt, és mivel eléggé utolsó napokra hagytam a szövegeim megírását, két éjszaka később feküdtem le a szokásosnál, ami azt jelentette, hogy hétvégére kb. semmi mást nem akartam, csak aludni. Szóval azt tettem, plusz sorozatokat néztem (hamarosan jön majd egy beszámoló ezen a téren), és olvastam. A produktivitás teljes hiánya – de ilyen is kell.
Ezt a könyvet Mártitól kaptam születésnapomra. Itt emlegettem, hogy szeretnék Carrie Fisher-t olvasni, de őszintén nem számítottam rá, hogy valaki figyel is arra, amiket itt összeírok, szóval nagyon kellemes meglepetés volt.
Ami még a héten történt:
Próbáltam megtanulni ezt a jógapózt, és csomót nevettem. Egyrészt azért, mert nevetségesnek tűnt a gondolat, hogy valaha is képes leszek rá, másrészt viszont, már csak az, hogy próbálkozom, gyerekes boldogsággal és lelkesedéssel töltött el.
Vasárnap hirtelenjében elmentünk megnézni a Logan-t, és egészen rendben volt. Teljesen más volt a hangulata, mint a többi X-men filmnek, de ez ebben az esetben rendben is van, hiszen valaminek a lezárása. Viszont lassan nagyon kezd zavarni, hogy mindenből n+1 részt készítenek. Valahogy veszítenek az értékükből emiatt.
Egyébként, amióta megjelent, rengeteget hallgattam az új Lorde számot, és kissé elszomorított, hogy mennyire magamra ismertem benne. Nem mintha nagyon sok hasonló élményben lett volna részem, sokkal inkább a saját magamról alkotott véleményem miatt, de végül is, azon dolgozom minden nap, hogy ez megváltozzon. Valószínűleg ez az egyik legnehezebb dolog a világon, magunkat elfogadni, tisztelni és szeretni, de úgy érzem, jó úton haladok, még ha lassan is.
Üdv, Panni
U.i. A legijesztőbb ebben a sorozatban, hogy minden egyes bejegyzéssel tudatosul bennem, milyen gyorsan telnek a hetek, és hipp-hopp, ez az év is le fog járni.
Kedves Fiók 