Kedves Fiók!
A héten végre éreztem a tavasz jótékony hatását, több energiám és életkedvem volt (mondjuk lehet, a testem ezzel nem értene egyet – egymás után két nap fordult elő, hogy nem hallottam reggel a telefonomat csengeni). A gond az, hogy minél hosszabbak lesznek a nappalok, minél szebb idő lesz – nem beszélve arról, ha majd eljön a strandszezon -, annál kevesebb kedvem lesz munkába menni, és napi nyolc órát a számítógép előtt ülni. Ilyen ez.
Viszont a melegebb idő azt jelenti, hogy lehet végre biciklizni, most, hogy később megy le a nap, hamarosan talán majd munka után is. Kevés dolog tölt fel annyira, mint egy hosszabb tekerés a friss levegőn.
Hétvégén itthon volt Márti, és előkerült a römi. Ma reggel azon gondolkoztam (és szerintem ezt már néhányszor leírtam itt), hogy nem tudok elégszer hálát adni azért, hogy olyan család vagyunk, aki együtt eszik, nevet, beszélget, társasjátékozik, hogy szívesen és gyakran töltünk minőségi időt egymással. Remélem, tovább tudom majd ezt vinni az én családomba és a következő generációkba is.
Más újdonságok: befejeztük a Stranger Things-et, és nagyon-nagyon jó volt (ahogy ígértem, hamarosan jön majd egy sorozatos összefoglaló). Hangyányi lépésekkel, de egyre magabiztosabb leszek a jógában, és minden kis előrelépésnek nagyon tudok örülni. Nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni, de lassan már nehéz lenne elképzelni az életet nélküle.
Üdv, Panni
Kedves Fiók 