Kedves Fiók!
Ez a hét zseniális volt! Annyi vagány dolog, kellemes meglepetés, csodás találkozás, nevetés, beszélgetés, szeretet volt benne, hogy egy hónapra felosztva is elégedettnek mondanám magam, így viszont határozottan ez volt az idei év eddigi legtöményebb, ledkedvesebb hét napja.
Hétfőn színházi világnap volt, amit nálunk a Nemzetiben éjszakai programokkal ünnepeltek. Volt festés, társasjátékozás, közönségtalálkozó, tánc, kvíz, torna, mindenféle. Mondjuk mi eléggé rövidre fogtuk a programot, mert na, munkáslét.
Szerdán úgy megleptek, mint talán életemben soha – az elkövető Ali volt. Teljesen meghatódtam, és persze nagy volt a boldogság, utána még órákig vigyorogtam. Azt hiszem, elég sokszor leírtam már itt, de nagyon hiányoznak a barátaim, és mindig jó látni őket.
Csütörtökön voltunk Bagossy Brothers Company koncerten, az meg olyan élmény volt (nem feltétlenül az a másfél óra, hanem maga az este), ha akarnám sem tudnám leírni, de nem is akarom. Maradjon meg nekem, meg annak a néhány embernek, aki még jelen volt.
Pénteken nekivágtunk Székelyföldnek. Előbb Csíkszeredában töltöttünk el néhány órát, utána meg Tusnádfürdőre mentünk Nőileg találkozóra, és hároméves születésnapot ünnepelni. Fura úgy dolgozni és egy közösséghez tartozni, hogy az ember nagyjából évente egyszer látja a kollégáit, de így mindig értékes és emlékezetes az együtt töltött idő.
Szombaton hazafele kiszálltam a keresztfiaméknál. Amikor legutóbb ott jártam, nem voltam túl jó állapotban, és az a családiás hangulat, amit ott annyira szeretek, csak súlyosbította az elkeseredettségemet, szóval nem volt a legkellemesebb élmény. Most viszont újra tudtam élvezni a játékot, a szeretetet, a lopott puszikat és cuki beszólásokat. Csodás volt.
Gergő nem igazán értékelte a nappal szemben fényképezkedést.
Az éjjel azt álmodtam, hogy madárrá tudtam változni, és repültem, amire már nagyon régen nem volt példa (többször álmodtam már azt, hogy repülök, bár általában üldözni szoktak, és így próbálok elmenekülni). Azt mondják, olyankor álmodik az ember ilyent, ha boldog. Reggel fogmosás közben azon gondolkoztam, igen, ez most teljesen érthető, indokolt és várva-várt reakció volt.
Üdv, Panni
Kedves Fiók 